My boy - 26. fejezet

2013. november 20.

A nagy nap

Nem tudom másképp jellemezni. Talán erre vártunk azóta, hogy elkezdtük. Mindenki erre várt. A rendezők, a rajongók... Mi is erre vártunk.

Mert vége van. És nem feltétlenül arra vártunk, hogy vége legyen, arra vártunk, hogy kész legyen, és hogy tudjuk mondni... Megcsináltunk. Hogy ezt mondhassuk. Azért vártunk, hogy végre azt mondjuk, kész! Nincs több, vége...

A tükörben bizakodva magamra mosolyogtam, majd felálltam, hogy igyak valamit.

Amennyire vártuk ezt a napot, annyira szomorú is. Hisz mikor lesz még egyszer egy ilyen szerepünk, ahol ennyire... körül rajongottak vagyunk. Soha többet. Egy ilyen sikert nem lehet megismételni... De örülök, hogy ebben a sikerben benne lehettem. És valljuk be... Nem semmi jólétet biztosít.

Kivettem a diétás kólát, majd egy húzásra megittam. Amint ideérnek a többiek úgyse ihatok semmit. Mert leiszom a ruhámat meg elkenem a szájfényemet...

Az órára néztem, és megállapítottam, hogy még egy fél óra, és ideérnek. Még fél óra semmit tevés.

Bekapcsoltam a tévét, és kerestem valami fárasztóan idióta adást... Úgyis rég néztem tévét...

Huszonöt perc múlva nagyon untam az ücsörgést és mér nagyon szívesen csináltam volna valami hasznosat. Hasznosabbat, mint a szállodában való ücsörgés...

Kezemet összefontam a lábamat keresztbe raktam, és vártam... Szabadidő... Ennek a fogalmát évek óta nem ismertem és most mégis idegesített. Idegesített, hogy nem volt mit csinálnom. Hogy nincs dolgom... Kéne valami...

Végre megszólalt a csengőm én meg felpattantam. Itt vannak! Mezítláb szaladtam oda az ajtóhoz, és zavartalanul nyitottam ki azt.

- Oké... - mondta Rob határozottan, ahogy ott állt az ajtóban. - Bár előtte elmehettünk volna valahova, de ha te nem tudsz várni, akkor megértem.

- Mi oké? - kérdeztem Robtól vigyorogva. Teljesen fel volt öltözve, öltönyben, nyakkendővel, és engem nézett.

- Hát az ágyadba akarsz csábítani. Ezért nyitottál ajtót fehérneműben... De mondom szerintem előtte jó lenne valami kis randi-féle. De ha nem tudsz várni... Én megadom magam, Kristen! - mondta mártír arccal, majd zavartan fordította a fejét a folyosó irányába. - Engedj be! - mondta már sokkal inkább pánikolva mint viccesen.

Elléptem az útból, ő meg azonnal bejött, és becsapta az ajtót.

- Mi a fenét csinálsz itt? - kérdeztem majd keresztbe fontam a karom.

- Nem hagynak békén... - mondta, majd beljebb ment. - Bocs, hogy csak így rád törtem, de ez az egyetlen hely, ahol nem keresnének... És nekem most nyugalom kell...

Nem kérdeztem, hogy kik nem hagyják békén... Nem volt rá szükség. Pontosan tudtam, hogy kik zaklatják... Engem is állandóan zavarnak.

- Jól van maradj, de fogd be! - mondtam megint mosolyogva.

- Oké, befogom - mondta, majd levetődött a kanapéra. - Tisztába vagy vele, hogy innentől kezdve két hónap a szavatosságunk? - kérdezte élcelődve.

- Abszolút – mondtam, majd elindultam a fürdőbe, hogy magamra vegyem a fürdőköpenyem. Azért egy kicsit mégis alul öltözött vagyok vele szemben.

Amint vissza értem már csengettek is.

- Kik azok? - kérdezte Rob, és zavartan fordította a fejét az ajtó felé.

- Egy kicsit paranoiás vagy, nem? - kérdeztem, majd kinyitottam az ajtót. - Szerinted egyedül csinálom meg a hajamat meg minden baromságot? - kérdeztem, és csak néztem, ahogy bejön a fodrász, a manikűrös, a kozmetikus és a stylistom.

- És ehhez egy egész... csapat kell? - kérdezte felvont szemöldökkel.

- Igen – mondtam határozottan, majd bezártam az ajtóm a ruhaállvány után. - Jó tévézést, szívem! Négy óra múlva jövünk! - mondtam mosolyogva, majd elindultam a többiek után a háló felé.

- Most komolyan? - kérdezte Rob, és csak nézett, ahogy elvonulunk.

- Mégis mit hittél? Hogy fél óra alatt kész vagyok? - kérdeztem, és újra felé fordultam.

- Nem... De azért nem négy óráig kéne készülni...

- Van, amikor tovább tart, édesem – mondtam, majd bezártam a hálóm ajtaját.

Négy és fél óra múlva ítéltek késznek...

Akármennyire is utáltam ezt az egészet... Most örültem neki. Örültem, mert tudtam, hogy miért van. Tudtam, hogy mit jelent. És ez jó érzés volt.

- Mehet – mondta a stylistom, majd még egyszer utoljára végigsimított a ruhán, hogy megfelelően álljon.

Az ajtót kinyitották, én meg kiléptem a nappaliba Robhoz.

Épp egy komódnak támaszkodott a háló ajtaja felé fordulva, és egy újságot olvasott.

- Na végre, már azt hittem... - kezdte, majd felpillantott, és elnyílt a szája. Pillanatokon belül maghoz tért, és láttam, hogy nagyot nyel.

- Azt hiszem elélveztem – mondta, majd vigyorogni kezdett.

- Hülye – közöltem vele vigyorogva, majd mellé léptem.

- Gyönyörű vagy, Kristen! - mondta, és a szemembe nézett.

- Köszönöm. Mehetünk? - kérdeztem, és az ajtó felé intettem.

- Az nem is kérdés – válaszolta, majd a kezét nyújtotta.

Nahh tessék itt a feji, de ne tessék haragudni ez amolyan kis töltelék feji ami szükszéges a következő fdejezethez ami tuti hogy SZOMBATON lesz ICCSI SZÜLINAPJÁN!!!

nahh szóval ne tessék ránk haragudni aznap sok meglepi lesz nektek szóval tessék csak élvezni...

Jahh majdnem lemeradt Kris ruhája mert ugye neki az is van ...:P

Puszi nektek Iccsi meg Nee: