Tudományos értekezés a frisselésről

Kedves Olvasók!

Nos most nyilvánvalóan meglepődtetek, hogy ennek köze nincs a következő fejezethez, de szeretnélek megkérni titeket, hogy olvassátok végig. Színtiszta igazság lelhető fel benne... véleményem szerint.
IccsiNee Nee tagja vagyok, 19 éves, Franciaországban élő magyar lány. Egy 19 éves minden igányével rendelkezem, vagyis eszem, alszom, beszélgetek, vásárolok, dolgozom, főzök, tanulok...:) És egyéb dolgok is.:)

Teljesen egyedül élek, bár egy kollégiumban, de saját szobában, szóval joggal feltételezhetitek, hogy, amikor szabadidőm engedi hódolok a hobbimnak, ami nem más, mint az írás.
Lassan három éve alkotom, és igyekszem fejlődni, alakulni, mindig kicsit jobb lenni, ami csak kritikák által sikerülhet, vagy épp más és más történeteket kitalálni. Igyekszem. De meg kell jegyeznem, hogy azok a kritikák, amelyek annyiról szólnak, hogy frisst légyszi, annyira jó... Nos ezek bár nagyon jól esnek, nem segítik elő a munkámat. Mosolygok rajtuk, és szeretem, hogy vannak olyanok, akik ennyire szeretik az ÉN történetemet. A miénket... Bocs Iccsi!:)

Egy jó kritikától az író összeomlik, mert szépítés nélkül kiemeli a hibákat, és feltárja a gyengeségeket. Ez által tud csak fejlődni valaki. Egy jó kritikától a földre zuhansz, hogy utána még erősebben akarjad azt, amiért elkezdtél írni. Egy jó kritika... megtör téged.

De elkanyarodtam a témától. Nekem a hobbim az írás, nem egy mentsvár, és nem egy olyan dolog, amivel főállásban akarok foglalkozni. Ez egy... hobbi. Amit akkor csinálok, ha kedvem van, ha érzem, hogy most ihletet kaptam, vagy ha olyan helyzetbe kerültem az életbe, amit muszáj leírnom, akkor azt beleépítem az éppen futó történetbe.:) Én így írok.
Ezért van az, hogy a frissek késnek, csúszkálnak, elmaradnak...
És tudom, hogy az se egy szimpatikus dolog, hogy megígérem a frisset, majd nem töltök fel semmit. Talán ez a legrosszabb. Ennek a kiküszöbölésére született meg az intervallum, amit mostantól alkalmazni is fogok.:)

De megint meg kell jegyeznem valamit. Hangoztatjátok, hogy frisset akartok, hogy nem bírtok várni, hogy akarjátok a fejezetet... És utána, amit megkaptátok... Semmi.
Nem kapok érte kritikát, ami egy írónak, mint említettem végtelenül fontos. A legfontosabb, ha valamit akar az írástól. És ilyenkor kicsit becsapva érzem magam, hogy én megírom nektek a fejezetet, és még annyit se kapok érte... Annyit se érdemlek úgymond, hogy esetleg annyit írjatok, hogy "bocs, de ez most gyengus volt..."
Értitek, hogy mi zavar? Hogy miért születik meg ez a kis bejegyzés?

Nem azt várom, hogy ódákat zengjetek írói tehetségemről. Nem foglak titeket fenyegetni, hogy ha nem komizol, akkor nincs friss. Én frisselni fogok, mindig, amíg csak hobbimnak mondhatom az írást.
De szeretnélek megkérni titeket olvasókat, hogy annyira becsüljétek a fáradozásomat, hogy valamit írtok hozzá.
Mert a hobbim nem sokat érne olvasók nélkül. Azok nélkül, akik kíváncsiak a történet folytatására, és érdeklik őket a történet. Valószínű, akkor is írnék, ha nem publikálhatnék. De feleannyi lelkesedéssel sem...:)
Mert én értetek és nektek írok.:)

Remélem senkit nem sértettem meg ezzel a kis bejegyzéssel, és azt is, hogy legalább már értitek, miért nagyon zavaró, hogy a nagyon várt, és tűkön ülős fejezetre... 5 kritikát kapok...

Szeretettel: Nee^^