Kedves olvasók!
Először is, a sokadik elnézés kérésem következik. Túl sok minden történt túl rövid idő alatt, legalábbis nekem annak tűnt, és egyszerűen eltűnt az idő... De mindegy, erről nem szeretnék írni.
Többször leültem a gépem elé, hogy én most megírom nektek a fejezetet, nem tudom megszámolni a két kezemen, hogy mennyi alkalommal ültem a billentyűzetet bámulva, és várva az ihletet, az indíttatást. De az egyszerűen nem jött el. Valahogy... eltűnt, akárcsak az idő.
Nem tudok többé írni, és én se tudom, hogy miért van így. Ezért nem is jelentkeztem. Mert mit írjak ki? Nem megy, sajnálom, de amint kész feltöltöm? Hát lehet, hogy az is jobb lett volna...
De már semmit nem tudok csinálni.
Szóval rossz hírt kell közölnöm.
Mivel nem megy az írás, ezért abbahagyom az egészet. Nem tudom, hogy valaha vissza jövök-e. Nagyon sajnálom, igazán nagyon. De nem megy.
Abban az esetben, ha valaki szeretné, akkor lenne egy másik megoldás is, mint elvágni minden egyes történetet most rögtön.
Ha valaki szeretné, akkor átadom a történeteket. Ghostwriterként működhetne, ha szeretné, ha szeretné nem. Használhatná az IccsiNee nevet a publikáláshoz, de nem tudom, hogy van-e rá igény...
Én minden esetre elmondtam, amit már rég el kellett volna. Egyszerűen... nem megy.
Bocsánat százszor is ezerszer is. Bocsánat!
Nee
Szia. Hát a másikra már írtam, hogy nem örülök és persze megértem, de itt is csak azt tudom mondani hogy még légyszi ne véglegesíts ennyire.
VálaszTörlésUi:Tudom, hogy most önzö vagyok, de legalább esetleg ha nem vagyok nagyon tolakodó és persze nem most csak ha kész leszel rá,de legalább a My Boy ahogy Rob élte meg-et fejezétek be. Légyszi!!
Bár én nem értek az íráshoz de azt hiszem hogy itt azért a történet lényege már megvan.
CSAK LÉGYSZI GONDOLD ÁT!!!!!
És ne haragudj ha megbántottalk csak elkeseredtem
Puszi Orsi