Süllyedő valóság - 3. fejezet

3. fejezet

Amerika, 2017.

- Ki az az Alyssa? - kérdeztem megint Robtól, és rászorítottam a kezére. Bár nem vagyok benne biztos, hogy ezzel tisztában volt.
- A lányom – suttogta, majd elaludt.

Egy percig dermedten néztem Rob arcát. Szeme beesett, arca hófehér. Most akár Edward szerepét is eljátszhatta volna smink nélkül. Amennyire vicces volt, annyira rémes is. Hogy képes valaki ennyire tönkre tenni magát, amikor annyira sikeres volt?
Drogozott.
Hogy lehet, hogy nem tudtam róla? Hogy lehet, hogy megtette egyáltalán? A régi Rob, akit én ismertem, ő soha nem nyúlt volna ilyen szerekhez. Rendben cigizett. De ki ne cigizett volna a színészvilágban? Mindenki ezzel volt elfoglalva. Vagy ez nem jó kifejezés. Mindenki ennek a szokásnak hódolt. Hiába volt káros.
Egyszerre éreztem valami megvetést, és szánalmat. Sajnáltam, és megvetettem. Miért süllyedt le, és miért nem kért segítséget? Miért nem segített neki senki? És miért kell ilyen állapotba látnom?
Kifordultam a szobából rá se néztem az ápolóra és egyenesen a kijárat felé indultam.
El kell mennem. Elmenni, és talán vissza se jönni. Nem értettem semmit, nem akartam elfogadni, hogy ilyen lett. Túl sok volt a kérdés, és egyetlen választ se kaphatok. Robon kívül senki nem tudott volna válaszolni, ő meg most nem volt olyan állapotba, hogy válaszoljon.
De Rob nem tehet róla! Ő csak egy színész volt, aki rossz helyre keveredett! Nem lehet igaz! Hogy a fenébe keveredett ebbe bele?
Kiértem a parkolóba, majd a kocsikulcsomért nyúltam. Haza kell mennem. Rendesen, és nem csak ide a szállodába. Haza kell mennem!

Miért pont Rob? Ő ennél sokkal erősebb volt! És olyan sokan támogattál! Hogy lehet, hogy mindenki elfordult tőle? Vagy ő fordult el mindenkitől? Akkor a többiek miért hagyták? Nem értettem! Teljesen és száz százalékosan semmit nem értettem.
Egyszerűen nem tudtam elfogadni, hogy ez lett belőle!
Régen mindig mesélt a terveiről, az álmairól, mindenről csak arról nem, hogy drogozni fog. Ez soha nem volt a tervei között. De van-e valaki, aki eldönti, hogy akkor drogozni fog?
És miért keveredett bele?
Bármennyire is próbáltam másra gondolni... De nem is próbáltam másra gondolni, és mindig oda jutottam, hogy miért keveredett bele? Miért? MIÉRT?
Miért nem hagyta az egészet, miért nem mondott nemet?
Mentségeket akartam neki. Rengeteget, hogy nem az ő hibája. Akartam, hogy ne ő legyen a felelős.
De akkor ki más? Ő volt ott! És ő...

Teherbe ejtett valakit. Van egy lánya!
Jobban a gázra léptem, és hajtottam, szlalomoztam a többi kocsi között, és csak mentem. Vagy talán menekültem minden elől, hogy semmiről ne kelljen tudnom. Nem akartam!
De van egy lánya. Robnak van egy kislánya, aki... Hány éves lehet? Kicsi. Még kisgyerek. Egy vagy kétéves.
És miért nem vigyázott rá Rob? Miért nem figyelt rá?
Hol van a gyerek? Az anyjánál? Vagy Rob anyjánál? Hol van a gyerek?

De nekem nem is kéne vele törődnöm. Nem az én gyerekem.
Akkor mégis miért nem hagy nyugodni a gondolat, hogy bajban van Alyssa. Lelki szemeim előtt Alyssa egy árvaház kiságyában sírt egyedül, és senki nem figyelt rá. Rosszul volt, senki nem törődött vele. Senki nem akart vele törődni.
De biztos nem így van!
Biztos ott van az édesanyjánál, aki nagyon kedves, aranyos és törődő! Biztos így van.
Megráztam a fejem, és kicsit lelassítottam, mert már túl gyorsan mentem. A baba jól van. Az anyja is jól van. És Rob is jól lesz. És egyszer együtt lesz a családjuk úgy, ahogy kell.

De miért kellett ezt csinálnia? Robert.
Felsóhajtottam, lemondóan, keserűen, úgy, ahogy csak egy csalódott ember tud. Mert csalódtam benne.
Jobban nem is lehetett volna. Vajon miért fordult el tőle mindenki, amikor a legnagyobb szüksége lett volna barátokra? És miért hagyták a barátok, hogy elmenjen? Elsétáljon, mintha nem is érdekelné az egész. Mintha a barátokat nem érdekelné az egész.
Most Rob a hibás, vagy mindenki más? Vagy csak én keresek valaki mást, hogy Rob áldozat legyen?
Talán inkább a második. Rob áldozat, de saját maga miatt lett az. Nem más miatt hibázott akkorát, hanem saját magát sodorta ilyen helyzetbe!
És most leépült, valahol van egy babája, és olyanokat pletykálnak róla! Ami végül is igaz lett. Bárcsak nem lenne az!

A reptéren leadtam a kölcsönautót, majd megindultam megvenni a jegyemet.
Van egy lánya. Mi van, ha rosszul van a kislány? Ha tényleg az a rémkép az igazi, amit nem akartam elfogadni? Mi van, ha... Ez az eredeti?
- Kisasszony? - kérdezte a mosolygós eladó.
- Londonba egy jegyet – mondtam határozottan.

Több óra repülőút után fáradtan szálltam le a gépről.
De mégis tettre késznek éreztem magam. Az egész út alatt Alyssán gondolkodtam, és kész tervvel álltam elő
Keresek egy hotelt, hívok egy magánnyomozót és megkeresem Alyssát. Ha az édesanyjával él, és jól van, akkor hazamegyek; ha nem akkor valami mást kitalálok. Feltétlenül, és gyorsan.
A baj csak az volt, hogy semmit nem tudtam kislányról.
Annyit, hogy Alyssa a keresztneve, és, hogy Rob az édesapja. Nem lehet minden Alyssa nevű gyereket rávenni az apasági tesztre. De ez majd a nyomozó dolga. Ő biztos, hogy tudja, hogy kell megkeresni egy kislányt. Ha legalább még a korát tudnám! De még abban sem vagyok biztos.
De nem baj.

Megtalálom!

Anglia, 2016.

- Rob Pattinson? - üvöltött fel egy lány, majd abban a pillanatban akaszkodott a nyakamba.
- Igen, én lennék! - mondtam kicsit kábán.
- Ugye hívhatlak Edwardnak! Én olyan szerelmes voltam beléd! Annyira szerettem a kőkemény Edwardot! - mondtaa lány, majd szemérmetlenül kezdte el simogatni midnenemet.
- Állj le! - mondtam erőtlenül, és megfogtam a kezét.
Szédülni kezdtem, és semmi nem volt biztos. Talán nem kellett volna bevenni azt az utolsó tablettát.
- Ó, szóval te az a régimódi fajta vagy... - kuncogott a lány, majd hozzám dörgölőzött. - Akkor hát legyen. Mary Allison vagyok – mondta, majd két puszit nyomott az arcomra. - Szeretem a filmeket, a zenét, és színésznő leszek – hadarta, majd húzni kezdett magával. - És már ismersz, szóval, ez egy ragyogó lehetőség... erre – mondta a lány, és behúzott egy sötét szobába.
A szobában nők simultak férfiak csípőjére. Nem kevés férfiasságot és meztelen mellet látott. Akaratlanul moccant meg bennem is valami, és hagytam, hogy Mary a falnak döntsön majd lerángassa rólam a nadrágom.
Akkor rendben, nekem végül is mindegy.

Mary Allison állítja: Lefeküdtem Rob Pattinsonnal!

A szalagcím csak úgy világított, ahogy ott álltam az újságosbódé előtt. Akaratlanul néztem egy kicsit körül, majd húztam magasabbra a kabátom, hogy ne nagyon vegyenek észre.
Az a kis boszorkány! A fenébe, hogy nem volt jobb dolga, mint kitálalni! De már egyáltalán nem vagyok olyan fontos személy, hogy bárki is felfigyeljen erre. Végül is kit érdekelnék?

Terhes vagyok! A gyerek apja Rob Pattinson!

Hogy mi van?



U.I.: Bocsi a nagyon rövid fejezetét, de a következő már tényleg hosszabb lesz. Kicsi zsúfoltabb a napom/hetem, mint szeretném.
Ettő függetlenül holnap My boy - Rob szemszög!:D